Proverbs 6

1Fiam, ha kezes lettél felebarátodnál, tenyeredet összecsaptad az idegennél, 2tőrbe jutottál szájad mondásai által, megfogattál szájad mondásai által: 3tedd ezt ugyan, fiam, hogy megmenekülj, minthogy felebarátod markába kerültél: menj, tiportasd magadat és ostromold felebarátodat; 4ne engedj álmot szemeidnek, sem szendergést szempilláidnak; 5menekülj, mint szarvas a kézből, s mint a madár a madarász kezéből. 6Menj a hangyához, rest, nézd útjait, hogy okulj: 7ő, a kinek nincs vezére, felügyelője és uralkodója, 8elkészíti nyáron a kenyerét, összegyűjtötte aratáskor az eledelét. 9Meddig, rest, fogsz feküdni, mikor kelsz fel álmodból? 10Egy kis alvás, egy kis szendergés; egy kis kézösszekulcsolás, hogy feküdj: 11majd eljön, mint vándor, a te szegénységed és szűkölködésed, mint a pajzsos férfi. 12Alávaló ember, jogtalan férfi, szájnak görbeségével jár, 13hunyorgat szemeivel, kapargat lábaival, mutogat ujjaival; 14ferdeség a szívében, rosszat kohol minden időben, viszályokat indít. 15Azért hirtelen jön meg szerencsétlensége, rögtön megtöretik és nincsen gyógyulás. 16Hat dolog van, a mit gyűlöl az Örökkévaló és hét, a mi lelkének utálata: 17Fennhéjázó szemek, hazug nyelv, és ártatlan vért ontó kezek; 18szív, mely jogtalan gondolatokat kohol, lábak, melyek futva sietnek a rosszra; 19hazugságnak lehelője, hamis tanú, s a ki viszályokat indít testvérek közt. 20Óvd meg, fiam, atyád parancsát és el ne hagyjad anyád tanítását; 21kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd azokat nyakadra. 22Mikor jársz, az vezetni fog téged, mikor lefekszel, őrködik feletted, s mikor felébredtél, az beszélget veled. 23Mert mécses a parancs és a tan világosság, és élet útja az oktatásnak feddései. 24Hogy megőrizzen téged a rossz asszonytól, a simanyelvű idegen nőtől. 25Ne kívánd meg szépségét szívedben, s el ne fogjon téged szempilláival. 26Mert parázna asszonyért egy czipó kenyérre jutsz, s férjes asszony a drága lelket vadássza. 27Kaparhat-e valaki tüzet az ölében és ruhái el nem égnek, 28avagy járhat-e valaki parázson és lábai meg nem perzselődnek? 29Olyan az, a ki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlenül, bárki hozzányúl. 30Nem gúnyolják a tolvajt, midőn lop, hogy kielégítse lelkét, midőn éhezik; 31ha rajtakapják, hétszeresen fizet, házának egész vagyonát odaadja. 32Ki házasságot tör asszonnyal, esztelen; a ki önmagát megrontja, az cselekszi ezt. 33Kárt és szégyent talál, és gyalázata nem töröltetik el. 34Mert féltékenység a férfiúnak dühe s nem kímél a bosszú napján, 35nincs tekintettel semmi váltságra s nem enged, noha sokasítod az ajándékot.